Alsóörs, Szent István utca 40.      +36 70 236 16 93

„Kérdezzem meg, hogy lenne-e esetleg számomra is egy kis bárányhús?” – morfondíroztam sokáig, amikor a felsőörsi otthonomból idejövet láttam az alsóörsi határban legelésző birkanyájat. Nem azért haboztam, mert félős vagyok, hanem mert ismerem a piaci viszonyokat: a külföldiek „lábon”, évekre előre megvásárolják a szabadon tartott magyar bárányt, amelynek sokak szerint párja nincsen. Szinte előre hallottam az elutasító választ. Aztán egyszer csak rászántam magamat és bekopogtattam a nyáj tulajdonosához. Az illető legnagyobb meglepetésemre nem csapta be előttem az ajtót – éppen ellenkezőleg: közölte, boldogan ad a bárányból, hiszen, ha a bárányhús a Carpaccio étlapjára kerül, legalább a környékbeliek és az idelátogatók is ehetnek belőle, nem csak a milánóiak, veronaiak és torinóiak. Fél bárányokat kapok majd évente kétszer, próbáljam ki. Nos, az ízélmény messze meghaladta a várakozásaimat, pedig eleve gondoltam, hogy csalódni nem fogok. A nagy felfedezés öröme járt át, mint annak idején, a borjúhús fellelésekor. Nekünk most már nincs is más dolgunk, csak az, hogy saját, jellegzetes tolmácsolásunkban letegyük Önök elé ezt a helyi kis csodát.

Fél évszázada megrökönyödve („Vizet hordani a Balatonba?”), húsz-huszonöt éve pedig legalábbis kétkedve („Biztos, hogy fagyasztott!”) néztek volna arra a Balaton környéki étteremre, amely tengeri halakat, kagylókat és rákokat vesz az étlapjára. Mi itt, Alsóörsön pontosan ezt tesszük – sőt, az említett alapanyagokból készülő fogásokat kiemelten ajánljuk vendégeink figyelmébe. Nyugodt szívvel tesszük ezt, mivel Magyarország egyik legjobb prémium alapanyag-beszállítója hozza nekünk a langusztint, a morgóhalat, a tőkehalat, a rákokat – és végül, de nem utolsósorban a normandiai bouchot kagylót. Frissen. Minden héten. Egyenesen Párizsból, pontosabban Rungis-ből, a világ legnagyobb és egyben leghíresebb nagybani élelmiszerpiacáról. Az egyáltalán nem egyszerű logisztikai folyamat ismertetésével itt nem terhelnénk Önöket – elég az hozzá, hogy csütörtökön már itt van a hűtőkamion Alsóörsön, a Szent István utcában, péntek délben pedig már megy is ki a táblás ajánlat, amely úgy vonzza a tengeri finomságok szerelmeseit – messziről is –, mint a környező kertekben tavasszal virágba boruló gyümölcsfák a méhecskéket.

Ha van tökéletes egymásra találás, akkor ez az: néhány évvel ezelőtt Márffy Bence, a szomszédos Lovas községben élő gazda – megelégelve a felvásárlók fölényeskedését – azzal hívott fel, hogy nem érdekelne-e borjúhús. Persze, hogy érdekelt, hiszen hosszú évek eredménytelen keresgélése után pont kezdett szertefoszlani az utolsó reményem is arra nézvést, hogy valaha is jó minőségű borjúhúshoz jutok. Az pedig egyenesen főnyeremény, hogy a forrás itt van a szomszédban, mert így élő kapcsolatban vagyunk a jószágot nap mint nap a saját lován kihajtó Bencével. Így volt lehetséges az a közös kísérletezés, amelynek eredményeképpen egyévnyi próbálkozás után sikerült megtalálunk a számunkra legideálisabb keresztezést – Angus anya és Blonde d’Aquitaine bika –, amely valóban telitalálatnak bizonyult. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ma már a Carpaccio Bence egyetlen vásárlója, hiszen az általa termelt borjúhúsból készült fogások hihetetlen népszerűségnek örvendenek – a velencei borjúmáj-kontingens például általában 1-2 óra alatt elfogy.

Az alapanyag-kategóriák közül ez az egyik, ha nem a legproblémásabb – ahogy azt saját gyakorlati tapasztalataik alapján valószínűleg Önök is sejtik. Rengeteg utánjárás, kérdezősködés, kóstolás után szerencsére kialakult az a stabil beszállítói bázis, amely kiváló minőségű áruval lát el minket – és folyamatosan, ami nagyon fontos. A zöldségek egy része – például az endívia és a fantasztikus San Marzano paradicsom – hetente, frissen érkezik ugyanarról a párizsi piacról, ahonnan a halak és kagylók is származnak. Bejáratott bel- és külföldi burgonyaforrásunk több is van, így egész évben garantált a príma minőség. Ugyanez vonatkozik a többi zöldségre is. A legkevesebbet a jégsaláta „utazik” – egészen konkrétan pár métert tesz meg a veteményeskerttől végső felhasználási helyéig, a konyháig. A vendégek körében rendkívül népszerű meggyleves és a már-már kultikus tisztelettel övezett fügesaláta legfőbb összetevőivel is könnyű dolgunk van, mivel azok saját termesztésűek – jó, azért picit nehezebb, mert a hatalmas meggyfára azért fel kell mászni, de ennél kellemetlenebb munkát sose kelljen végeznünk...