Egy fügesaláta
Rezeda Kázmér némi előítélettel viseltetett az idegen hangzású nevet viselő éttermekkel szemben. Ez a
megállapítás nem jelent semmiféle provincializmust, vagy földhözragadtságot, vagy fantáziátlanságot, Rezeda
Kázmér nem gondolta,hogy a Balaton menti éttermeket minden körülmények között Hullámnak, Tónak, vagy Sirálynak
kellene nevezni, de azért aggódott kicsit, ha nagyon külföldi volt a cégér. Valószínűleg azért, mert rajongott
az olyasféle kifejezésekért, mint például a „cégér”. Mert ebben a szóban ott rejtőzött a régi Magyarország, a
régi Magyarországban pedig ott rejtőzött az egész világ.
Még nagyon régen, amikor először élt ezen a világon, gyakorta utazott a régi Magyarországon. Egyik
legkedvesebb útja volt, hogy felült Székelyudvarhelyen a vonatra, és meg sem állt Fiuméig. Vajon miképpen
lehetne elmesélni a mai fiataloknak, hogy akkoriban Székelyudvarhelytől Fiuméig mindvégig Magyarországon
utazott az ember, és a corpus separatumban a csatornafedelekre az volt írva, hogy „Ganz Budapest”?
Egy őszi napon az Alsóörsi Carpaccio étterembe tért be, és csalhatatlan ösztönével rögtön megérezte, hogy jó
helyen jár. Talán a mosolygós pincérhölgy is segített ebben az érzésben, és a pannonhalmi málnapálinka,
amelynek zamata egy szóval jellemezhető, tökéletes.
Rezeda Kázmér elmélyedt az alsóörsi Carpaccio étlapjában. A következők keltették fel érdeklődését: toszkán
paradicsomleves parmezánnal, tökmagolajjal, zeller ropogóssal, bélszín carpaccio rukkolával, citrommal és
olívaolajjal, és parmezánnal, ossobucco: kemencében zöldségekkel és borral sütött velős borjúcsülök sáfrányos
rizottóval.
Szerencsére nem tudott azonnal dönteni, így a pincérhölgynek volt ideje felfedni előtte azt, ami érthetetlen
módon elkerülte Rezeda Kázmér figyelmét: a napi ajánlatokat. Az alsóörsi Carpaccióban táblára írják fel a napi
ajánlatokat krétával, kalligrafikus betűkkel, és Rezeda Kázmér egészen biztos volt abban, hogy ez számít. Az
ilyesmi bizony számít, mert egyebek mellett arról árulkodik, hogy a konyhán komolyan veszik a dolgokat, és nem
fásultak bele az étlap napi rutinjába. Bár lássuk be, nehéz belefásulni olyan étlapba, ahol előbbiek mellett
ez is olvasható: saltimbocca alla Roszkopf (vajon sült, pármai sonkás, zsályás tejesborjú gerinc zöld
spárgával és rozmaringos burgonyával).
De Rezeda Kázmér félretolta az étlapot, és a napi ajánlat legkacérabb tagjára összpontosított, amelynek neve
így hangzott: fügesaláta. Életének fontos pillanata volt ez, mert kikért egy fügesalátát. Ehhez a pillanathoz
azt is számítsuk hozzá, hogy már a második életét élte, és az első is eltartott ezerhétszáz esztendeig-
egyszóval biztosan voltak már az életében fontos pillanatok. Igen, voltak, de a fügesaláta rendelése azonnal
beverekedte magát életének fontos pillanatai közé.
Megérkezett az a fügesaláta. Rezeda Kázmér nézte, és tetszett neki, amit látott. Gyönyörű, hatalmas, érett,
lilába és zöldbe játszó fügék pihentek a tányéron, mint holmi kéjhölgyek egy távoli szerájból. S rajtuk
fenséges sonka hajszálvékonyra szelve, parmezánforgácsok és friss, haragoszöld mentalevelek. Nem tudott
betelni vele. Az ízek olyan harmóniája nyűgözte le, hogy pontosan tudta, teljesen mindegy ezek után, mit
rendel még, mert a szívét rabul ejtették az alsóörsi Carpaccióban. De azért kirendelte azt a toszkán
paradicsomlevest, utána pedig a saltimboccát. Nem csalódott egyikben sem.
Sokáig ült Rezeda Kázmér az alsóörsi Carpaccióban, elmerengett régi dolgokon, restiken és zöldvendéglőkön,
elmúlott szüreteken, disznótorokon, hajdani szerelmeken, amelyeken továbbra sem fogott az idő, és boldog volt
.Amikor a pincérhölgy kihozta neki a számlát, Rezeda Kázmér feltette az egyetlen lényeges kérdést,amelyet
föltehetett:
- Honnan van ez a felséges, friss füge, kisasszony?
- Innen hátulról a kertből.
Rezeda Kázmér egy titkos helyen még aznap földbe dugott egy fügecsemetét. És elhatározta, hogy megtanul
disznót tenyészteni, kenyeret sütni, és lesz saját szőlője, bora, pálinkája és-ami a legfontosabb: saját
fügéje. Hogy ha majd az emberiség belefejlődi magát a végső pusztulásba, össze tudjon csapni hamar egy
fügesalátát.
Utolsó vacsorának.
